Maradok a kaptafánál

 Hm, a képet feltölti, bár a feltöltés lapon semmi nem látszik. No, mindegy.  Szóval van kép is.
A minap mikor a dokinak örömködtem, hogy hurrá meggyógyultam, mindjárt mondta, hogy "Ááá, nem, csak jobban van". Mert ő mindig gondoskodik róla, hogy nehogy elszálljak, és tudatában legyek a korlátaimnak. (Tudatában vagyok.) Aztán a hétvégi hidegfront alaposan megtámogatta S. doktor figyelmeztetését, nehogy már elbízzam magam. :o( Két napig szinte fel sem keltem, ezzel el is intéztem a húsvéti előkészülteteket.  Végül erőt vettem magamon, és sütöttem (géppel) kalácskenyeret,  meg rendes kenyeret, és egy halom vegán muffint. De nem csak én ettem, sőt. :o))
És olvastam. Sokat, sokfélét. A múlt heti rendezvényen előadást tartott Domján  László is az emberi agy és a betegségek legyőzésének kapcsolatáról. Magyarul az agykontrollt népszerűsítette. Biztos vagyok benne, hogy lehet kapcsolat a tudatunk/tudatalattink és a betegségek között, el is kezdtem olvasni Silva könyvét, hátha meg tudom tanulni tanfolyam nélkül is a praktikákat, de egyelőre ott tartok, hogy elkezdek visszafelé számolni 100-tól, és kb. 60-nál elalszom. :o))
Elolvastam még Julian Barnes könyvét: A világ története 10 és 1/2 fejezetben. Annyian lelkendeztek róla, hogy jóval többet vártam tőle. Az első Noé történetét meséli el igen sajátos nézőpontból, ez tetszett, de a többit néha unalmasnak, nehézkesnek tartottam. Nem először járok így, ha valamit nagyon dicsérnek.

Nagyon gyorsan végeztem Marina Nemat Adjátok vissza az életemet! című önéletrajzi regényével. Nagyon megrázó történet az iráni "forradalom" idejéből, amikor a forradalmi erők elkergették a sahot, és Khomeini hívei korlátlanul dúltak, rettegésben tartották az embereket. A szerzőt 2 évig tartották Evinben, a politikai elítéltek börtönében, és közben megjárta a poklok poklát.  szerencséjére az ő sorsa jóra fordult - bár az életét nem kaphatja vissza - de hány ezer embert hurcolhattak el és tarthattak embertelen körülmények között, csak azért mert a normális emberek életét akarták élni?

Közben horgoltam is, de nem túl nagy intenzitással. Némi változatosságra vágytam, így belekezdtem egy terítőbe. A minta azt állította, gyorsan elkészül, és valóban jól lehetett vele haladni, de a felénél rémesen meguntam.  Csak számoltam a láncszemeket és a pálcákat, és semmi változatosság. Így kitaláltam, hogyan lehet gyorsan befejezni , blokkoltam, vasaltam, és kész. Most nem tudom, mit kezdjek vele.  Hehe, képen nem is olyan ronda.

De hogy helyre álljon az önértékelésem, gyorsan nekiestem egy elefáninak. Hamar kész lett, és sokkal jobban szórakoztam közben, mint miközben a láncszemekkel haladtam gyorsan. :o)

Szóval maradok a kaptafánál, és továbbra is inkább figurákat készítek.

Mégsem képes bejegyzés

Vajon miért nem tudok képet feltölteni? 
Amely kép jelzésekben látható, az nem az én gépemről töltődött fel. erről továbbra sem lehet ilyesmit tenni. :o(
Valami érvénytelen biztonsági jogosítványról mesél, de ... Valaki érti ezt?

Kívánság

Kettejükkel kívánok

kellemes ünnepeket, 

szorgos nyuszit 

és sok locsolót

mindenkinek, 

aki erre jár, 

és ő is kívánja magának a fentieket. :o)

Jóóóó!

Jó indítás. :o))A dokitól jövök, a laboreredményeim szerint meggyógyultam. :o)) Nincs csillagom, csak egy, de az a cukor- és nem vészes eredmény ebéd után. Persze tudom, hogy ebből a nyavalyából nincs kiút, de olyan jó néhány percig elhinni, hogy minden olyan, mint 4 évvel ezelőtt. Illetve mégsem olyan. Mert közben olyan tapasztalatokat szereztem, és annyit gazdagodtam lelkileg, amit enélkül nem élhettem volna meg. Ezért lehet az, hogy bele tudok feledkezni azokba a pillanatokba, amikor nincs semmi bajom, egy (viszonylag) jól telt délelőtt (5 óra) után a város családi házas részén  meglátok néhány virágszirmot lehullani, és átsuhan rajtam egy érzés.Jó, olyan "minden rendben van érzés."  Ritka és tűnékeny pillanatok az ilyenek,  hiszen hamar rám csap a valóság, mégis hosszú időre jó hangulatot teremtenek.(Azért nem ajánlom senkinek, hogy ilyen segítséggel éljen meg hangulatokat.)
Azért most bemutatkoznak nyúlék, nem egy képen, mert ahogy készültek, úgy költöztek új gazdához. 

Képtelenül

Néhány napig nem járok erre, és behozhatatlanok a lemaradásaim az olvasásban. :o( A múlt hét valóban gyilkos volt, ezért aztán a szombati programot kihagytam. Helyette az ágyat nyomtam jó magas lázzal, és kb. két napig egyfolytában aludtam - vagy vacogtam. :o( Pedig a zöld program nagyon jól sikerült, a békáknak nagy sikere volt. (Ha lett volna eladandó, bármennyi elkelt volna. :o))) Ám nem adom fel az elveim.) Érdekes programok voltak, egy csomó előadást meghallgattam, készítettünk az egyik osztállyal reformkonyhás cuccokat (3.-ok lettek), és sajnos az egyik sütit meg is kóstoltam. Utána vertem a fejem a falba, mert teljesen elfelejtettem, hogy az általuk használt növényi tej szója volt. A recepteket tőlem kapták, így bármit megkóstolhattam volna, de én ezt választottam.:o((  Két napig küzdöttem, de a szója győzött, és vasárnapra egy merő kiütés lettem megint. :o( Kellett a láz mellé nagyon. Állítólag kószál most egy lázat okozó vírus- talán azt kaptam el. (Bár én majdnem biztos vagyok benne, hogy az utolsó 3 hét túl fárasztó volt.)
JAj! Vettem a vásárban egy  fából vaskarikát növényi pecsenyezsírt. :o)) Hihetetlen, de ha nem csalnak az emlékeim :o), tényleg ilyen ízű az igazi is.
Viszont a hét elején láttam az És Rómeó és Júliá-t a Centrál  Színházban.  Nem először. :o) Ez a két ember egyszerűen zseniális. És amit művelnek a színpadon, megunhatatlan. Tátott szájjal néztem ismét, hogyan alakulnak át pillanatról pillanatra a különböző szerepekbe. Csupán egy jelzéssel, mint egy szemüveg vagy egy (most) csipkebugyi. :o))

 

Aki tudja, feltétlenül nézze meg!
Ja, végül mégis képes beszámoló lett. :o)  Sok dolgot nem is nagyon tudnék mutatni, mint néhány kicsi nyuszit, de nincs kedvem most szétszedni a fényképezőt.

:o)))

Hűűű! Micsoda szám! Ha valaki pont a 11 111. (majdnem egyel nagyobb helyi értéket írtam), hagyjon itt egy üzenetet, és biz'isten kitalálok neki valami ajándékot. :o) (már ha igényt tart rá)

1, 2, 3

Kaptam egy eszméletlen színű fonalat. Kipróbáltam:

 Kicsit béna, de ez a fonal hibája. .o)))
  És a történelem ismétli önmagát. :o) Kérték, megpróbáltam rekonstruálni a tavaly előtti Böbét. (Lehet, hogy jobb lett. :o) )
 És nyulak:




Egyébként ez a hét sem volt jobb. Arra meg végképp nincs esély, hogy a következő nyugisabb lesz.

Csupaháj

Elkészült hát ő is.
Egy kicsit olyan, mintha közelebbi ismeretségbe került volna egy pálinkás butykossal, de a kolléganőm azt mesélte, hogy a kisfia nagy ölelgetések közepette vitte magával az ágyba este. Mint ahogy a nyuszipárost is nagy sikongatással fogadták a lányok. :o))

Bár már nem vagyok annyira befogva, mint a múlt héten, de arról szó sincs, hogy kipihentem volna magam. És ez már így lesz a szünetig. Vagy még tovább.

Nyakigláb és Málészáj

Csupaháj még készül. :o) A két név meg... mintha direkt erre készültek volna. :o)

A héten kevéssé voltam kreatív, nem nagyon jutott energiám mindenféléket kitalálni és létrehozni. Közülük a kisebbik múlt vasárnap készült, a nagyobb meg tegnap, ma.  Felhívnám a figyelmet a nagyobbik nyúl hímzett szoknyájára és a kardigánján levő hímzett virágra. Na, ezeket nem én készítettem. :o)) Hanem amikor még a közelben volt egy angol (?) turi, olykor egy százasért kiszórták azt, ami egy jó ideje nem ment el. Így tettem szert arra hímzett kis ruhára, amiből a szoknyát szabtam. Van mit behoznom. Amikor minden rendes gyerek babaruhát varrt, én olvastam (akkor is). Most pedig igyekszem pótolni óriási mulasztásaim. A végén még a tű virtuóza leszek, és még a keresztszemessel is megpróbálkozom. :o))) (... azt hiszem, arra még várni kell néhány évet.)
A hét közben meg annyira kimerültem, hogy ültő helyemben is elaludtam. Jó sok dolog összejött, de talán ez a hét már könnyebb lesz. Amikor nem ájultam alvásba, olvastam. :o)) Pl. javítás helyett. :o) Maradt is mára még egy adag. Vagy holnapra?
Találtam néhány jó könyvet. Az egyik Follett-től a Tű a szénakazalban. Valamikor az ősidőkben láttam a filmet, de csak arra emlékeztem, hogy egy nő győzi le a kémet, akit az egész angol titkosszolgálat üldöz.  Azt hiszem, a könyv izgalmasabb. Jól megírt krimi.

 A másik mű Barnestől az Anglia, Anglia.

 Az ötlet azon az elven alapul, hogy a turista szívesebben néz meg másolatot, ha a körülmények kényelmesebbek, mint hogy utazgasson az eredetit megcsodálni. Így egy gazdag üzletember megteremti Anglia mását egy kis szigeten, ahol egy nap alatt minden fontos nevezetességet meg lehet nézni, és még turisztikai programokkal is szolgálnak: Robin Hood rabol és igazságot oszt, a jó pénzért átcsábított király kitüntetéseket osztogat,.... Egy kicsit zavaró, hogy van egy szerelmi szál benne, ami akár ki is maradhatott volna. Igazi angol humor, és jó adag önirónia.
Úgy néz ki, a pöttyeim mindaddig  szépen nyugton maradnak, amíg nem eszem semmit, ami fehérjét tartalmaz. Ha mégis becsúszik valami, már nem olyan randa agresszívak, mint februárban voltak.  Csak éppen jelzik, hogy ezt (még ) nem kellett volna. De elég nehéz úgy főzőcskézni, hogy nem tudok semmit megkóstolni. Az eredmény meglepetés. Mint a mai vadas. Majd kiderül. Ha megeszik, sikerült. :o))