"Madarak jönnek"

Annyira nehezen várom már a napos, jó időt, hogy próbálom színes madarakkal csalogatni. Egyelőre nem sok sikerrel. Addig is hozzanak ők egy kis vidámságot.
Tegnap találtam az "elfekvőben" valami történelem előtti fonalat- talán ovis udvari pulcsit kötöttem belőle vagy 20 éve, nem túl szép, de akkor a célnak megfelelt.
Hogy ne foglalja feleslegesen a helyet, készítettem belőle egy kosárkát. Egyelőre az aktuális horgolás van benne, aztán majd kiderül.



És este , míg a család a tévét nézte, elragadott a fantáziám, és úgy döntöttem, feldobom egy kicsit a lassan uncsivá váló tojásállatot. ez lette belőle.
Déltájt kapcsolgattam a tévét, és negyedszerre is sikerült megnéznem a Szkafander és pillangó című film utolsó 20 percét. (Lehet, hogy be kéne szerezni vmi tévéműsort? ) Még az elejét sose láttam de talán nem is baj, mert lehet, hogy nem csak az utolsó 20 percét bőgném végig. Utána mindig elgondolkodom, hogy miért is elégedetlenkedem, nem vagyok sem a szobám, sem a testem börtönébe zárva, nem vagyok kiszolgáltatva mások döntéseinek, idejének, szándékainak. Nem megy nehézkesen a kommunikáció, ... Hol vagyon én ettől az embertől. És persze azon is, milyen az ember. Mennyire EMBER tud maradni. Bármilyen helyzetben talál célt, aminek meg akar felelni, amit be akar teljesíteni. És addig amíg van cél, talán erő is van a küzdelemre. Biztos nem véletlen, hogy a hős a könyve megjelenése után nem sokkal halt meg. Mindemellett pedig Anonym jegyzésével az Egy berlini nő-t olvasom. Frontnapló. Nagyon megrázó olvasmány, de az általa ébresztett gondolatok hasonlóak. Mostanában ezek a témák találnak meg.
Érdekes vitát folytattunk a 9.-esekkel a minap Horatius "arany közép" elve kapcsán: középszerű-e, aki H. életelvét követi. Nagyon okos meglátásaik voltak, de már most látszik, hogy bizony lesz, aki a percnyi csillogásért képes lesz odadobni mindent. Vajon nevelhető-e még?

" Ma hull a hó, és álom hull a hóból"

Tegnap befejeztem egy tildás elefántot, amit elcsereberélek. :o)))


Reggel egy kicsit elaludtam, és amikor felébredtem, olyan látvány fogadott, mint a mesében. Sűrű pelyhekben hullott a hó, álomszép volt.( Ezzel szemben most szürke-barna latyakos a világ.) Szinte nem lehetett látni a szomszéd iskolaudvarban a fákat. A gyerekek a mesterségesen épített szánkódombon bolondoztak, nekem meg eszembe jutott a gyerekkorom.
Nosztalgiáztam is egy cseppet.
Akkor ilyenek voltak a telek: sok hó, hideg, lehetett szánkózni, hóembert építeni....
Lakótelepen laktunk, az első 4 emeltesek egyikében. A ház oldalán még hatalmas szőlőültetvény volt, szemben nagy homok "grund", ahol nyaranta tomboltunk, és a másik oldalon egy parkban egy dombon garázsok, ahova minden nap kimehettem szánkózni. A házban én voltam a legkisebb, a többiek iskolába jártak, délelőtt- délután. Ha a lányok délelőtt suliban voltk, egy fiú barátommal mentünk szánkózni, de azért a lányokkal volt az igazi. Azonban számatlanszor megtörtént, hogy mikor hazamentem, csurom vizes volt a mackóm ( ma tréningnadrág), és teljesen átázott a cipőm - hiába védte az undorító, gyűlölt hócipő. Nagymama a tűzhely mellé teregette, és én reménykedtem, hogy mire megjönnek a lányok, megszárad. Legtöbbször nem száradt meg, és én csak az ablakból nézhetem , hogy a többiek hogy bolondoznak sötétedésig.
Most pont ez volt a helyzet, bár már két cipőm is van.
Egyáltalán nem volt kedvem lemenni a pékségbe. Így beüzemeltem a saját pékségem, és ez lett:

Na, ez az, amiből én a legritkábban eszem. Pedig amikor az illata betölti a lakást, nagyon nehéz ellenállni neki. Ma mégis ma elcsábultam, és a hetek óta nagy élvezettel fogyasztott párolt borsó-répa kombináció mellé elmajszoltam a legkisebbnek a felét. Aztán ha már meleg volt a sütő, és a gép is be volt üzemelve, gyorsan összedobtam egy "sajátkenyeret".

Kicsit ronda, kicsit göcsörtös, de az enyém. :o)
A gép és az én szerelmem meg úgy kezdődött, hogy amikor sokat kellett itthon lennem - mint már említettem -, rákaptam a gasztro blogokra, és ámulattal néztem a szebbnél szebb kenyércsodákat, amiket mindenki bemutatott. Végül rászántam magam, és megvettem a legegyszerűbb, félanalfabétáknak szánt kicsi kenyérsütőt. Azóta "saját pékségem" van, és a hetente kétszer elkészítem azt a kenyeret, (amit csak én eszem), amiben csak az van, amit én beleteszek. És a család is szívesen fogyasztja a zsemléket.
És végül IDENÉZZETEK!!!! Micsoda fonalat találtam. :o)))
Tegnap beugrottam a Müllerbe, mert meg akartam vizsgálni, miféle akciós teákat kínálnak, és vettem egy halom kreatív izét. Ma még nem volt energiám előpakolni, de hamarosan új profilt is mutatok majd. :o)))
Ez a madzag teljesen lenyűgözött:
Schachenmaier nomotta, Brazilia.
Naná, hogy macit csináltam először. :o) Utána meg az albínó sünt. Vagy inkább sül?

Induljon a banzáj!

Elkészült végre a hölgy is. Szerencsére Pingvin úr elég türelmesen várt. Most már csak valami jármű kell, hogy eljussanak a legközelebbi bálba.
Ma Jókai-regényolvasó verseny volt. Igazán jó érzés volt látni, hogy 9 csapat (27 gyerek) vállalkozott rá, elolvasnak egy-egy nekik egyáltalán nem könnyű olvasmánynak bizonyuló Jókai-művet. Jó hangulatban, vidáman folyt a játék, szerintem nem csak mi, szervezők élveztük.
El is határoztuk, hogy áprilisban megismételjük más szerzők más műveivel. .o)))

Valami, és megy valahová

Kezdődik a farsangi szezon, és a bálba rendesen ki kell öltözni. Pingvin úrfi már elkészült, a hölgynek - természetesen - több időre van szüksége, de hamarosan ő is indulásra kész.



Nagyon jó közönség vagyok mindenkinek, aki viccet akar mesélni, mert körülbelül 3 nap alatt elfelejtem a poént, és úgy hallgatom 5.-ször is, mintha sose hallottam volna. :o) Azért néhányat valahogy mégis megjegyeztem, az egyiket most megosztom mindenkivel, aki nem ismeri. Valószínűleg azért nem felejtettem el, , mert annyira nincs értelme, hogy az már szép.
Tehát:
a székely bácsi meglát egy teknőst. Nézi, nézi, majd jó idő múlva megszólal: Hát ez most vagy valami, vagy megy valahová. :o))))
Más:
A pöttyök győztek. Bár a kórházat - egyelőre - megúsztam.

Mi ez? Was soll das sein?

Egyik korábbi beírásban említettem, hogy az anyag, a fonál, a tű olykor önálló életre kel, és eldönti, mi szeretne lenni. Tegnap is így jártam, minden részlet olyan, mint amilyennek elképzeltem, de amikor összeállítottam, sehogy sem hasonlított arra az állatra, aminek szántam. Általában az hímzésrésszel rontom el, ezt is vagy 5-ször bontottam vissza, mégse közelített. Végül hagytam ilyennek. És most várom az ötleteket.
MI EZ?
Ha már névtelen, legalább ne árválkodjon: kapott két minit. Egy tojásbékát és egy macit.

Tojásállat

Tenap elindult gy új blog: horgo-blog.(link oldalt) Jó kezdeményezésnek gondolom, összegyűlhetnek azok , akiknek azonos az érdeklődése, megkockáztatom:szenvedélye, és sokat tanulhatunk egymástól. Azt javasoltam, ha valaki kezdő, talán tojásállattal érdemes elindulni, és most míg a "Két pasi ..." ment a tévében, gyorsan össze is hoztam egyet, hogy illusztráljam, tényleg gyorsan megy. :o)
Ma megtréfált az autóm, de állítólag, ha már 3 éves az akkumulátor, előfordulhat, hogy "elfáradt". szerencsére a fiúk betolták, és így 3x körbeautóztam a várost, hogy töltődjön. Még épp az utolsó pillanatban értem oda az orvoshoz, és hazafelé elindult. :o) De a holnap reggel csupa izgalom lesz, el tudok - e indulni.
Más: míg ma dogát írtak a kölkök, hátul az egyik padon találtam egy Cosmo-t. Valami förtelem a tematikája, ám az első lapon arról közöltek cikket, hogy Amerikában a celebek között divat lett a kötés. :o) Képeket is közöltek több - általam nem ismert hírességről -, amint felvételre várva valami sálet, pulcsit kötögettek. :o) Lányok, lehet, hogy még mi is trendik leszünk!! :o)

Kicsi, kisebb, legkisebb

A tegnapi minik elragadták a fantáziám. :o) Kipróbáltam, mi az a legkisebb méret, ami még őrzi a formáját. A flickr képnézegetőn van valaki, aki 1 cm-s vagy annál is kisebb, tökéletesen kidolgozott állatkákkal jelentkezik, mindig csodáltam, hogy lehet megcsinálni. Hááát... meg lehet, de nem ez lesz a kedvenc méretem, Főleg, mert a végtagok kidolgozása elég nehézkes, de az 1cm-s elefánt még felismerehető. :o)))

Iciripiciri

A héten szükségem volt néhány kulcstartóra, de olyanra, amelyen csak egy kulcs lóg. Ezért előbb megpróbálkoztam egy medvével -eléggé medveszerű lett. Majd inkább mégis a madár mellett döntöttem. Végül mégsem kaptak kulcsot, mert akinek szántam őket, inkább felakasztotta őket a széke fölé dísznek. :o)
Aztán nem tudtam se tűt, se fonalat fogni a kezembe, mert pont olyan hülye helyre nőttek a foltok, hogy akadályoztak a mozgásban. Nem sok jót ígér a doktor, de még kaptak egy hetet, hogy eltűnjenek.
Viszont nekem elvonási tüneteim voltak, így tegnap, mikor végre ismét emberszabású lettem, és képes szerszámhasználatra, gyorsan behoztam a kiesést. És hogy sok dolog készüljön, hát kicsikéket:o)

Olvastam egy kanadai blogon egy felhívást. Valami meskaszerű helyen gyűjtenek kézimunkás dolgokat, majd elárverezve, adva őket a befolyt pénzt elküldik vmi segélyszervezetnek, hogy továbbítsák Haitira.
Én ugyan nem vagyok alkalmas a szervezésre, mert még az is lehet, hogy a jövő héten kivonnak a forgalomból, de ha valaki hallott ilyet, vagy készül effélére, szívesen készítenék dolgokat. Aki tud efféléről, legyen szíves szóljon. Én a héten nem nagyon böngésztem a kreatív blogok között.

Tilda, tilda, tilda

Az utóbbi 2 hétben kemény munka folyt: megírtuk, kijavítottuk, megrendeztük - jól sikerült -, eldöntöttük, értekeztünk, lezártuk, és hétfőtől új életet kezdünk. Holnap még felavatjuk, majd minden megy a régiben. A második félév kb. 3 hónapot tart. Addig mindent meg kell tanítani. Kemény menet lesz.
Ahogy böngészem a kreatív lapokat, csak ámulok és bámulok, hogy milyen csodák vannak. Legutóbb a tildás lapokba feledkeztem bele, és gondoltam, kipróbálom, milyenek horgolva.
Először a macikkal próbálkoztam, aztán egyre merészebb lettem, és megnéztem, milyen egy cica.
Természetesen muszáj volt egy elefántot is elővarázsolni. És persze jól megfér egymás mellett a nyuszi és az oroszlán.

Miközben ők készültek, kitartóan küzdöttem az allergiával, egyelőre vesztésre állok. :o(

Állatfarm

Bár disznók most nincsenek. De pótolni fogom. :o))
A héten időm sem nagyon volt, a lelkesedésem is megcsappant. Nem sok minden készült el. Ötleteim volnának, de... Egyrészt jó sok munka halmozódott fel, másrészt esett, hidegfront volt, ráadásul a bőrgyógyász igen szigorú diétát rendelt el, hogy kiderüljön, mitől vannak a foltjaim. Lassanként halványodnak, és egy már biztos - sőt, kettő. 1. A pulyka nem csirke - hiába van 2 lába meg szárnya - és 2. a pulykától pöttyösödöm. :o( És az is biztos, ha letelt a diéta, a következő hat hónapban nem nagyon szeretnék csirkét látni a fazekunkban. Lehet, hogy vegetáriánus leszek.:o)
Szóval csak apróságokra futotta, pl. a papagájra, a kép nem adja vissza a színeit, ennél élénkebbek.Aztán újra kísérletet tettem a macik terén, és ez most eléggé hasonlít:
Az elefánt a kedvenc mániáim egyike, a sapinak van sildje is élőben, de a képen nem látszik.
ÉS végül valami sárgát muszáj volt, mert már nagyon utálom ezt a szürke, szomorú időt.

Együtt a csapat

Tegnap kiderült, hogy Piroska meg a farkas a többiek nélkül semmit sem ér, így adott volt mára a feladat, hogy teljessé tegyem a mesét.
Előbb a nagyanyó készült el, úgy látszik a farkas valami más cuccot szedett elő a szekrényből (szerintem ez logikus is, csak nem vetkőztette le, mielőtt bekapta!), mert elfogyott a sárga bébifonalam.
Aztán a vadászt kellett valahogy megoldani. Talán kellene valami toll a kalapjába?

Az utolsó képen azt látjuk, amint előkerültek a farkas belsejéből, és mindenki örül. Talán a farkas kevésbé.
Nehéz 2 hét áll előttünk, sok-sok olvasással, írással, döntéssel. Brrr. :o(

Országimázs

Van, aki még nem ismeri? Vagy én voltam az utolsó, akihez eljutott.
Nagyon jó hangulatú, gyönyörű képek - képes lennék a hatására beleszeretni Budapestbe -, és óriási, ahogy a szerző beleszövi nagyjainkat. :o)))
Hm, azt hittem videót feltölteni olyan egyszerű lesz, mint linkelni. :o((( Akkor még ezt is meg kell tanulnom.
Szóval erről van szó:
http://www.technet.hu/techtud/20091024/budapestrol_szolo_film_a_youtube_uj_sztarja/

Bekapja-e Piroskát?

A szilveszter utáni punnyadás arra ösztönzött, hogy valamit kitaláljak.
Először ők ketten készültek el:
Szemmel láthatólag jó barátok. A kutyus még fiatalka, szüksége van a nagy erős barátja pártfogására. Nem is mennek egymás nélkül sehová.

Mivel az ősszel a "lidliben" sok piros fonalat vettem, kínálta magát a megoldás: Piroska. És persze a farkas. De amint elkezdtem a farkas megformálását, úgy az 5. sor táján kiderült, hogy hangya akar lenni. Még pedig betörő hangya. :o) Vagy legalább is álarcos.
Ám nem adtam fel, és újra próbálkoztam. Piroska várta az erdőben a nagy találkozást, de első látásra csalódás érte, mert a farkas kicsike volt. És ha tudná, hogy először még malacformát mutatott, és nem volt egyszerű ijesztő pofát kialakítani neki. Ez a farkas azonban inkább a 3 KIS malachoz illene, de nincs elég rózsaszín fonalam.Mivel erősen megfogadtam, hogy egy darabig ellenállok a kísértésnek, és nem veszek fonalat, bármilyen szép színe legyen is, tehát a kismalacok váratnak még magukra.


Szóval ez a farkas biztosan nem kapja be Piroskát. :o)
Vagy mégis?
A nagymamát már fel is falta? Reménykedjünk benne, hogy a kosárban lévő borocskával és kaláccsal megelégszik, mert vadász nincs.
Holnap visszazökkenünk a régi kerékvágásba, hajnalban kelünk, megpróbáljuk körbelehelni az autót, hogy kiolvadjon, és imádkozunk, hogy mégse legyen ónos eső.